Péntek

Van olyan, amikor elindulok Feléd

(milyen képtelenség maga a gondolat).
Ezek a napok tisztulást hoznak...mert minden 
indulásnál múlik a félelem, lassul a szív - 
halkul és csitul a szó: mint az utolsóra 
készülés...mint a Hazaérés.

S vannak napok, mint a mai - ilyenek a péntekek -
amikor a villanyvezeték elszakad s a madárnak
repülnie kell, s lenni úgy, ott fenn
mint hontalannak, kiben a napok múlása
olyan természetes, mint az Élet. S ha jó a hajnal
az este épp olyan jó lehet - hiszen lelkembe már
gyökeret vert az Öröklét. Spirálba űztem magam.

Távol Tőled. De ez is csak átmenet, mi ki tudja
meddig tart vég és kezdet között - hisz
aki korán ébred, az gyorsabban álmodik.
És fordítva éppígy lehetséges: megmarad
ébernek egy széteső mozdulatban ami
már nem lehet újra. Mint a születés
is csak egyszeri közvetlenül a halál előtt.

Szétszórtam szavaim s most egyenként
szedegetném őket bár tudom összerakni
nem lehet és meg nem védenek.

Hiába is....mind Ugyanaz.